A kapitalista gazdaság jellemzői

A kapitalista gazdaság jellemzői (Dr. Boronkai Szabolcs nyomán)

A kapitalizmus = tőkés gazdaság

Megjelenésének elősegítője: a gyarmatosítás és a világkereskedelem kialakulása.

A történelem eddigi korszakaiban úgy tartották, hogy nagyobb árumennyiséget csak a munkaerő, ezáltal a lakosság növekedésével lehet előállítani: így azonban a fogyasztók száma is nő, tehát az átlagos jövedelem mindig állandó marad. Meggazdagodni tehát csak más kárán lehet.

Az új kereskedelmi lehetőségek és a bővülő piac megmutatta, hogy az árumennyiség más módon is növelhető (pl.: új technológia, specializálódás, tömegtermelés) a meggazdagodás útja nem mások kifosztása, hanem a termelésbe való befektetés. A befektetett javak = tőke.

Az üzleti vállalkozások új formája jelent meg, a részvénytársaságok.
A részvénytársaságok tulajdonosai = a részvények birtokosai.
A részvénytulajdonuk hányadában részesülnek a haszonból, és vesznek részt a vállalkozások irányításában. Újabb részvények kibocsájtásával a vállalkozás tőkéhez juthat, amit a (hitellel ellentétben) nem kel visszafizetni. Ezzel bővül a tulajdonosok köre, az eddigi tulajdonosok tulajdonaránya csökken.

A kapitalista mezőgazdaság

A tőkés mezőgazdaságra a polgári földtulajdon és az árutermelés a jellemző.
Nyugat-Európa egyes területein (Anglia, Németalföld) megszűntek a földbirtokokhoz köthető feudális kiváltságok és korlátozások: nemesi adómentesség, katonállítási kötelezettség, a kizárólagos nemesi földtulajdon. A föld szabadon adható-vehető lett.
A reformáció során kiárusításra került az egyházi földek nagy része.
Megszűnt a jobbágyság, a parasztok a földek szabad bérlőivé váltak.

Angliában megkezdődtek a bekerítések: kezdetben a közös használatú területek elkerítése, majd a paraszti bérlemények felmondása. A birtokosok a legjobban jövedelmező juhtenyésztésre álltak át.

Németalföldön (mai Belgium, Hollandia), majd később máshol is elterjedt a vetésforgó. Megszűnt az ugar, a szántóföld minden részét bevetették különböző emberi vagy állati fogyasztásra szánt, esetleg ipari nyersanyagként hasznosítható növényekkel, és ezek vetésterületét évente cserélgették.
A vetésforgóval együtt járó takarmánytermesztés lehetővé tette az istállózó állattenyésztést.

Közép-Európában a fentiekkel ellentétes folyamat játszódott le: megszilárdultak a nemesi kiváltságok, szigorodtak a jobbágyi kötöttségek, az árutermelés pedig a bővülő majorságon (a nemes saját kezelésű földje, amit a jobbágyok műveltek robot keretében) a növekvő robotkötelettség kihasználásával zajlott.

Az amerikai gyarmatokon a tőkés mezőgazdaság sajátos formája működött: a rabszolga-munkaerőt alkalmazó, egy-egy európai exportra szánt terméket előállító ültetvények.



Ipar

A piac bővülése nagyobb mennyiségű termék előállítását kívánta, amit a céhek kötöttségei nem engedtek.

Ennek kikerülésére jött létre a felvásárlási-kihelyezési rendszer: a kereskedő a megvásárolt alapanyagot paraszti bérmunkásoknak adta, akik azt otthon feldolgozták, a kereskedő pedig a bérük kifizetése után egyben értékesítette a készterméket.

Következő lépésként a vállalkozó maga épített bérmunkásokat foglalkoztató műhelyt, ezzel létrejött a manufaktúra.

A manufaktúrában a munkafolyamatot részfolyamatokra bontották, így egy-egy munkás csak egy-egy részmunkát végzett el. Ez gyorsabbá, tömegesebbé, ezáltal olcsóbbá tette a termelést, igaz gyakran a termékek minőségének romlását eredményezte. A manufaktúrákban elvált egymástól a tulajdonos és a termelő (bérmunkás) szerepe, míg a céhek mesterei egyszerre voltak tulajdonosok és termelők.

Kereskedelem

A kialakuló világkereskedelem miatt Európa gazdasági súlypontja az atlanti partvidékre helyeződött át. A levantei kereskedelem jelentősége csökkent, a Hanza-szövetség átmenetileg még meg tudta őrizni pozícióit (főleg a Kelet-Közép-Európából, Nyugat-Európába irányuló gabonaszállítások révén).
Az európai uralkodók kereskedelmi monopóliumokat árusítottak: egyes termékekkel vagy egyes területekkel csak ezek birtokosai kereskedhettek (a legjelentősebb a brit Kelet-Indiai Társaság volt).

Egyes uralkodók (pl.: a spanyol király) képesek voltak az atlanti kereskedelem teljes ellenőrzésére, ami rövidtávon jelentős uralkodó bevételeket jelentett, hosszabb távon viszont akadályozta a kereskedelem fejlődését.

Mások (pl.: az angol király) erre nem voltak képesek, de ez a gyengeség tette lehetővé az uralkodói hatalomtól független, erős kereskedőréteg kialakulását.

Pénzügyletek

Az üzleti lehetőségek bővülésével párhuzamosan kialakult a bankrendszer is.
A bankok gyűjtötték a gyarapodó lakossági megtakarításokat (betéti kamatot fizetve rájuk), és hitelként folyósították azokat a tőkét igénylő vállalkozásoknak (hitelkamatot számítva fel rájuk).
A bankok elterjedésével csökkentek a kamatok (a hitelfelvétel olcsóbbá vált).
A hitelezés megnövelte a forgalomban lévő pénz mennyiségét is, így segítve a kereskedelmet.

11.28 - mat.óra (Síkidomok I.)

11.26-mat.óra (Térelemek)

Szerdára a 11.14-én feltett bejegyzésben található témazáró dolgozat feladatinak megoldásait írjátok le a füzetbe!!