09.29 - mat.óra (gyökfüggvény)

Széchenyi István, a reformok elindítója

A magyar reformkor: A 19. század elején Európa átalakulóban volt. A feudális rendszer mind tarthatatlanabbá vált. A fejlődés a feudális rendszertől a tőkés gazdaság, a polgári nemzetállam felé tartott.
A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük és 1848. március 15-ig tartott. A fő célkitűzés a birodalmon belüli minél teljesebb függetlenség és a polgári átalakulás (kiváltságok eltörlése, jobbágyfelszabadítás, polgári egyenlőség) volt. A reformmozgalom elindítója gróf Széchenyi István volt.

Széchenyi István élete: 1791-ben született Bécsben, gazdag, katolikus, udvarhű, arisztokrata család sarjaként. Édesapja: Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár megalapítója. Édesanyja: Festetich Júlia. Gyermekkora a bécsi palota és a nagycenki kastély között megosztva telt el. 1808-tól huszártisztként szolgált a napóleoni háborúkban. Rengeteget utazott. Beutazta Európát Angliától Törökországig barátjával, báró Wesselényi Miklóssal. Legnagyobb hatással az angliai út volt rá, rádöbbentette hazája elmaradottságára arra, hogy hazánk válaszút előtt áll: csatlakozunk e a virágzó Európához vagy az elmaradó Kelethez közelítünk.

Az 1825-27-es országgyűlésen tűnt fel. Az országgyűlés törekvései közül az egyik a magyar nyelv ügyének felkarolása volt. Felsőbüki Nagy Pál beszéde után és annak hatására Széchenyi felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

Az 1830-as években a reformtábor magyarországi vezéralakja, de a 40-es évektől kezdve fokozatosan veszít népszerűségéből, háttérbe szorul. Helyét Kossuth veszi át. 1848-ban az első felelős magyar minisztérium közlekedési minisztere, de a forradalom kitörésekor elhagyja az országból. Esztergomnál a Dunába veti magát, de kimentik. Ettől kezdve a döblingi (Ausztria) elmegyógyintézetben kezelik. 1860 áprilisában itt követett el öngyilkosságot.

Legfontosabb munkái:

Angliából hazatérve csillapíthatatlan vággyal vetette magát a magyar közéletbe. Az arisztokrata világ fölvirágoztatását az egész nép jólétre emelésével képzelte el.

1828-ban megjelenik első politikai közirata a Lovakrul. Ebben a lótenyésztés és a lóversenyek megteremtését szorgalmazta angol mintára.

1830. Hitel

Ebben a munkájában már megjelentek gazdasági reformelképzelései, a feudális rendszer elavultságát és válságát hangoztatja benne. A mezőgazdaság problémája került középpontba. Saját gazdaságában tapasztalta ugyanis, hogy a hazai modernizáció legfőbb gátja a tőkehiány és a kötött földbirtok. Széchenyi birtokát modernizálni akarta, ám ehhez hitelre lett volna szüksége. Viszont a bécsi bank nem adott, mivel a magyar nemesség birtokait az ősiség törvénye miatt nem lehetett az adóság fejében elárverezni.(Ősiség törvénye: a nemesi család ha kihal, a birtok vissza száll a királyra!) Ezért szerinte el kell törölni az ősiséget. Az ősiség törvényének megszüntetése azonban magával vonta volna a nemesi földek megvásárlásának jogát, és a nemesek adóztatását is.

Emellett felfigyelt jobbágyaink igen rossz helyzetére is. Úgy gondolta, hogy töröljék a jobbágyok feudális kötelezettségeit, de úgy, hogy a nagybirtokosokat ne érje károsodás.

Önkéntes örökváltságot akart, vagyis a földbirtokos és a jobbágy szabad megegyezésén alapuló jobbágyfelszabadítást.

A reformprogramját az arisztokrácia vezetésével, és a Habsburg kormányzat bevonásával akarta megvalósítani, de éppen az arisztokraták támadták legjobban a Hitel című munkáját Ilyen például: Dessewffy József Taglalt című munkája.

1831. Világ

1833. Stádium

Gyakorlati alkotásai:

Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, továbbá a Nemzeti Kaszinót. Meghonosította a lóversenyt. Irányította a Tisza szabályozásának előkészületeit Vásárhelyi Pállal. A harmincas évektől irányította az Al-Duna és a Vaskapu szabályozását. Kezdeményezte a dunai és a balatoni gőzhajózást. Hajógyárat, téli kikötőt, gőzmalmot létesített. Oroszlánrésze volt az első, Budát Pesttel összekötő híd, a Lánchíd építésének megkezdésében. Népszerűsítette a selyemhernyó tenyésztést.

Széchenyi politikai munkássága idején kötött barátságot báró Wesselényi Miklóssal, akivel együtt járták be Európát, kölcsönösen hatottak egymásra. Útjaik mégis kettéváltak, mivel Széchenyi a reformok akadályának, Wesselényi a reformok előfeltételének látta rendi ellenzékiséget. Wesselényi elképzeléseit a Balítéletekről című művében fejtette ki.

A harmincas évek Széchenyi nagy évtizede volt. Tisztelték, ünnepelték. A későbbiekben aggódóan figyeli a reformmozgalom gyors térhódítását, hogyan merültek fel egyre radikálisabb követelések, mint kapcsolódtak abba egyre szélesebb tömegek. És Széchenyin túllépett az idő. Ő ugyanis az átalakulás vezető szerepét fenntartotta az arisztokráciának, lassú reformokat akart, s illúziókat táplált a Habsburg-kormányzat jószándékát illetően. Az ezek miatt kibontakozó Kossuth-Széchenyi vitában a reformerek nagy része Kossuth mellett sorakozott fel.

Nemzeti ébredés, nemzetiségi politika

Nemzeti ébredés:
A reformkorban a liberalizmus és a nacionalizmus hatására a nemesség körében megjelenik a polgári nemzettudat, a nemzeti közösség eszméje, amely egyre szélesebb réteget ragadott magával.
A reformkorban éleződött kin elsőször a modern értelembe vett nemzetiségi kérdés, annak kapcsán, hogy az országgyűlés a magyar nyelvet tette meg az állam hivatalos nyelvének, holott a lakosság többsége nem magyar anyanyelvű volt. A nemzetiségi mozgalmak ekkor fogalmazták meg saját nemzeti programjukat, amelyek elsősorban nyelvi és kulturális törekvéseket tartalmaztak. De megjelentek a hosszabb távú elképzelések is, mint a teljes nemzeti egyenjogúság, a területi autonómia. A liberális nemesség későn ismerte fel, hogy a nemzetiségiek saját nemzetük felemelkedését tűzték ki célul úgy, mint ők. Ugyanis a 19. században Magyarországon egy sajátos nemzetfelfogás létezett, az „egy politikai nemzet” teóriája. Eszerint minden magyar állampolgár ehhez tartozott függetlenül a vallási vagy a nyelvi hovatartozástól. Hazánkban a magyart és a horvátot ismerték el politikai nemzetnek, ezen belül léteznek a különböző népek.
A nemzetállam létrehozása igényelte a nemzetiségiek magyarosodását, ezt az iskolákban, óvodákban és az egyházban a magyar nyelv erőltetésével kívánták felgyorsítani. A jobbágyfelszabadítástól is azt remélték, hogy a jobbágyok csatlakoznak a nemzetállamhoz. Megindult egyfajta asszimiláció (összeolvadás) is.

Politikai küzdelmek az 1840-es években

1843-44-es országgyűlés:

1844-ben törvénybe iktatták Magyarországon a magyar lett az államnyelv. A magyar nyelv hivatalossá tétele a reformkorban politikai kérdéssé vált. A magyar államnyelvért folyó sikeres harc több tényező együttes hatásának volt köszönhető pl. nyelvújítás mozgalma, nemzeti nyelvű irodalom virágkora, minden politikai párt egyetértett vele. Ez volt az egyetlen reformtörekvés, amely teljes mértékben megoldódott a reformkorban.

Nem sikerül a magyar ipar fejlesztése érdekében a védővám bevezetése.

A magyar áruk védelmére ezért létrehozták a Védegyletet (1844). Vezetője Kossuth, és tagjai 6 évig csak magyar árut vásároltak.

A reformkorban a gazdaságunk fejlődésnek indult. A gazdaság legfontosabb ágazata továbbra is a mezőgazdaság, ahol megjelennek a kapásnövények, az istállózás, új állatfajták, vetésforgó. A kereskedelem zömét ez teszi ki.

Az ipar fellendülését a mezőgazdaság szükségletei idézték elő: élemiszeripar, (malom, cukor), vasipar, építőipar, gépipar (Ganz Ábrahám).

Fellendül a banki és hitelélet, a közlekedés: a gőzhajóz és vasútépítés.

Az udvar erőszakos politikát alkalmaz és keményen fellép a reformerek ellen. Metternich együttműködik az újkonzervatívokkal, a vármegyék élére kormánybiztosokat ún. adminisztrátorokat állít, akik udvari jelölteket küldenek az országgyűlésbe. Mindez belső ellentétet vált ki a reformerek táborában, de Kossuthnak, Deáknak és Batthyánynak sikerült megvédeni az egységet.

Az 1840-es években a különböző politikai irányzatokból politikai pártok jönnek létre.

Az újkonzervatívok létrehozták a Konzervatív Pártot (1846).

A Kossuth vezetett liberálisok létrehozták az Ellenzéki Kört (1847). Kiadták az Ellenzéki Nyilatkozatot. Főbb követeléseik:

-          polgári szabadságjogok

-           kötelező örökválság állami kártalanítással

-           közteherviselés

-           törvény előtti egyenlőség

-          alkotmány ausztriai birodalomfélnek is

-          felelős magyar kormány

-          népképviseleti országgyűlés

A Fiatal Magyarország (Petőfi, Jókai, Vasvári) radikális, forradalmi változásokat követeltek: pl. jobbágyfelszabadítás a nemesek kártalanítása nélkül

09.28 - mat.óra (hatványfüggvény)

09.25-mat.óra (műveletek racionális kitevőjű hatványokkal)