A magyar reformkor kezdetét 1830-ra tehetjük és 1848. március 15-ig tartott. A fő célkitűzés a birodalmon belüli minél teljesebb függetlenség és a polgári átalakulás (kiváltságok eltörlése, jobbágyfelszabadítás, polgári egyenlőség) volt. A reformmozgalom elindítója gróf Széchenyi István volt.
Széchenyi István élete: 1791-ben született Bécsben, gazdag, katolikus, udvarhű, arisztokrata család sarjaként. Édesapja: Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár megalapítója. Édesanyja: Festetich Júlia. Gyermekkora a bécsi palota és a nagycenki kastély között megosztva telt el. 1808-tól huszártisztként szolgált a napóleoni háborúkban. Rengeteget utazott. Beutazta Európát Angliától Törökországig barátjával, báró Wesselényi Miklóssal. Legnagyobb hatással az angliai út volt rá, rádöbbentette hazája elmaradottságára arra, hogy hazánk válaszút előtt áll: csatlakozunk e a virágzó Európához vagy az elmaradó Kelethez közelítünk.
Az 1825-27-es országgyűlésen tűnt fel. Az országgyűlés törekvései közül az egyik a magyar nyelv ügyének felkarolása volt. Felsőbüki Nagy Pál beszéde után és annak hatására Széchenyi felajánlotta birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.
Az 1830-as években a reformtábor magyarországi vezéralakja, de a 40-es évektől kezdve fokozatosan veszít népszerűségéből, háttérbe szorul. Helyét Kossuth veszi át. 1848-ban az első felelős magyar minisztérium közlekedési minisztere, de a forradalom kitörésekor elhagyja az országból. Esztergomnál a Dunába veti magát, de kimentik. Ettől kezdve a döblingi (Ausztria) elmegyógyintézetben kezelik. 1860 áprilisában itt követett el öngyilkosságot.
Legfontosabb munkái:
Angliából hazatérve csillapíthatatlan vággyal vetette magát a magyar közéletbe. Az arisztokrata világ fölvirágoztatását az egész nép jólétre emelésével képzelte el.
1828-ban megjelenik első politikai közirata a Lovakrul. Ebben a lótenyésztés és a lóversenyek megteremtését szorgalmazta angol mintára.
1830. Hitel
Ebben a munkájában már megjelentek gazdasági reformelképzelései, a feudális rendszer elavultságát és válságát hangoztatja benne. A mezőgazdaság problémája került középpontba. Saját gazdaságában tapasztalta ugyanis, hogy a hazai modernizáció legfőbb gátja a tőkehiány és a kötött földbirtok. Széchenyi birtokát modernizálni akarta, ám ehhez hitelre lett volna szüksége. Viszont a bécsi bank nem adott, mivel a magyar nemesség birtokait az ősiség törvénye miatt nem lehetett az adóság fejében elárverezni.(Ősiség törvénye: a nemesi család ha kihal, a birtok vissza száll a királyra!) Ezért szerinte el kell törölni az ősiséget. Az ősiség törvényének megszüntetése azonban magával vonta volna a nemesi földek megvásárlásának jogát, és a nemesek adóztatását is.
Emellett felfigyelt jobbágyaink igen rossz helyzetére is. Úgy gondolta, hogy töröljék a jobbágyok feudális kötelezettségeit, de úgy, hogy a nagybirtokosokat ne érje károsodás.
Önkéntes örökváltságot akart, vagyis a földbirtokos és a jobbágy szabad megegyezésén alapuló jobbágyfelszabadítást.
A reformprogramját az arisztokrácia vezetésével, és a Habsburg kormányzat bevonásával akarta megvalósítani, de éppen az arisztokraták támadták legjobban a Hitel című munkáját Ilyen például: Dessewffy József Taglalt című munkája.
1831. Világ
1833. Stádium
Gyakorlati alkotásai:
Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, továbbá a Nemzeti Kaszinót. Meghonosította a lóversenyt. Irányította a Tisza szabályozásának előkészületeit Vásárhelyi Pállal. A harmincas évektől irányította az Al-Duna és a Vaskapu szabályozását. Kezdeményezte a dunai és a balatoni gőzhajózást. Hajógyárat, téli kikötőt, gőzmalmot létesített. Oroszlánrésze volt az első, Budát Pesttel összekötő híd, a Lánchíd építésének megkezdésében. Népszerűsítette a selyemhernyó tenyésztést.
Széchenyi politikai munkássága idején kötött barátságot báró Wesselényi Miklóssal, akivel együtt járták be Európát, kölcsönösen hatottak egymásra. Útjaik mégis kettéváltak, mivel Széchenyi a reformok akadályának, Wesselényi a reformok előfeltételének látta rendi ellenzékiséget. Wesselényi elképzeléseit a Balítéletekről című művében fejtette ki.
A harmincas évek Széchenyi nagy évtizede volt. Tisztelték, ünnepelték. A későbbiekben aggódóan figyeli a reformmozgalom gyors térhódítását, hogyan merültek fel egyre radikálisabb követelések, mint kapcsolódtak abba egyre szélesebb tömegek. És Széchenyin túllépett az idő. Ő ugyanis az átalakulás vezető szerepét fenntartotta az arisztokráciának, lassú reformokat akart, s illúziókat táplált a Habsburg-kormányzat jószándékát illetően. Az ezek miatt kibontakozó Kossuth-Széchenyi vitában a reformerek nagy része Kossuth mellett sorakozott fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatod a kérdéseket, megjegyzéseket!