Nemzeti ébredés:
A reformkorban a liberalizmus és a nacionalizmus hatására a nemesség körében megjelenik a polgári nemzettudat, a nemzeti közösség eszméje, amely egyre szélesebb réteget ragadott magával.
A reformkorban éleződött kin elsőször a modern értelembe vett nemzetiségi kérdés, annak kapcsán, hogy az országgyűlés a magyar nyelvet tette meg az állam hivatalos nyelvének, holott a lakosság többsége nem magyar anyanyelvű volt. A nemzetiségi mozgalmak ekkor fogalmazták meg saját nemzeti programjukat, amelyek elsősorban nyelvi és kulturális törekvéseket tartalmaztak. De megjelentek a hosszabb távú elképzelések is, mint a teljes nemzeti egyenjogúság, a területi autonómia. A liberális nemesség későn ismerte fel, hogy a nemzetiségiek saját nemzetük felemelkedését tűzték ki célul úgy, mint ők. Ugyanis a 19. században Magyarországon egy sajátos nemzetfelfogás létezett, az „egy politikai nemzet” teóriája. Eszerint minden magyar állampolgár ehhez tartozott függetlenül a vallási vagy a nyelvi hovatartozástól. Hazánkban a magyart és a horvátot ismerték el politikai nemzetnek, ezen belül léteznek a különböző népek.
A nemzetállam létrehozása igényelte a nemzetiségiek magyarosodását, ezt az iskolákban, óvodákban és az egyházban a magyar nyelv erőltetésével kívánták felgyorsítani. A jobbágyfelszabadítástól is azt remélték, hogy a jobbágyok csatlakoznak a nemzetállamhoz. Megindult egyfajta asszimiláció (összeolvadás) is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írhatod a kérdéseket, megjegyzéseket!